Egy régi anekdota szerint egy férfi úgy 20 éve New York központjában felállt egy székre, elővett egy százdollárost és elkezdett kiáltozni, hogy eladó ez a százas mindössze egy dollárért.
Az emberek eleinte csak legyintettek rá, meg kinevették, azután többen futtában megnézték a pénzt és hamisnak vélték. Végül jött két rendőr és letartóztatták, mert ki hinné el, hogy nincs ebben valami szélhámosság!
Az eset teljesen érthető, hiszen ki lenne az az őrült, aki ilyet csinál? Sosem láttak az emberek előtte még hasonló szituációt. Szembemegy a józan ésszel és időt sem érdemes rá pazarolni, hogy jobban megnézzük az esetet.
Egyébként a százdolláros valódi volt.
Hasonló dolog történt egy hideg januári reggel, amikor egy ember megállt egy washingtoni metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott, összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt több, mint ezer ember fordult meg az állomáson a munkahelyükre igyekezvén a csúcsforgalomban.
Három perc múlva a tömegből egy középkorú férfi vette észre a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát. Egy hölgy dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni.
A járókelők nem tudták, nem vették észre, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli játéka előtt egy bostoni színházban lépett fel, ahol a legolcsóbb, 100 dolláros jegyeit is pillanatok alatt elkapkodták az emberek.
Erről az esetről videofelvétel is készült:
Mi a tanulsága ezeknek a történeteknek?
Annyira rohanunk a saját utunkon és annyi mindennel van tele a fejünk, hogy nincs időnk arra, hogy megálljunk és valóban meghallgassuk a másik embert. Van egy tapasztalatunk a világról, vagy ha csúnyábban fogalmazom, egy szemellenzőnk, hogy mi lehetséges és mi nem. Eddig is jól bevált és megvédett minket, nem?
A Skandináv Modell bizonyítottan és dokumentáltan több száz embernek teremtett már itt Kelet-Európában olyan szintű anyagi biztonságot, ami után az emberek többsége egész életében csak ácsingózik. Mégis, mikor beszélek róla, megmutatom, bizonyítom, akkor rendszeresen látom a tekintetekben, hogy én vagyok az a bizonyos pasi, aki azt kiabálja:
“Eladó a húszezres egy ezresért!”
Comments