Magyarországon legalább 37 ezer rheumatoid arthritises beteggel kell számolni, nőknél gyakoribb. Százezer lakosonként évi 50 új esettel számolhatunk. Rheumatoid arthritisben a diagnózis felállítása után 10 évvel a betegek 92%-ának van valamilyen funkcionális fogyatékossága, közel felük munkaképtelen. Épp ezért fontos a gyógyszeres kezelés mellett természetes megoldásokat is kell keresnünk. Az omega-3 zsírsavakat e területen 30 éve kutatják és ezek alapján igazolt, hogy valós hatékony segítséget jelenthetnek a betegek számára.
A kórkép akár gyerekkorban is előfordulhat, de leggyakrabban a 40-es, 50-es életkorban kezdődik, elsősorban nőkön (férfi:nő 1:3). A betegségben elvitathatatlan a genetikai tényezők fontossága, ugyanakkor sem a genetikai tényezők, sem a környezeti faktorok önmagukban nem elegendőek a rheumatoid arthritis kiváltásához, ehhez azok komplex együtthatása szükséges. A betegség lényege az ízület krónikus gyulladása, amely a porc, a porc alatti csont és a struktúrák károsítása révén az ízületek pusztulásához és súlyos funkciózavarhoz vezet. A rheumatoid arthritis fokozott halálozással is jár, és más szervek, így a tüdő, a szem és az erek érintettségével jár. A folyamat jellemzője a vérben lévő ún. T- és B-sejtek, valamint a macrophagok fokozott aktivációja.
A rheumatoid arthritis diagnózisának alapja még ma is az Amerikai Reumatológiai Kollégium hét klasszifikációs kritériumából négynek a megléte: a reggeli ízületi merevség, a kezek érintettsége, legalább három ízület arthritise (gyulladása), szimmetrikus ízületi érintettség, rheumatoid csomó jelenléte, radiológiailag igazolt ún. juxtaarticularis osteoporosis és/vagy erózió, valamint rheumatoid faktor-szeropozitivitás a vérvizsgálatban.
A tanulmányok alapján a korán elkezdett bázisterápia, főként a methotrexate kezelés jelentősen lassítja a progressziót, javítja a betegek életminőségét és csökkenti a halálozást különösen a rossz prognózisú esetekben. A klinikai vizsgálatokban korainak általában a két éven belül kezdődött rheumatoid arthritist tartják. A tüneti gyulladáscsökkentő szerek – a nem szteroid gyulladáscsökkentők és a szteroidok – a betegség súlyosbodására azonban nem, vagy csak kevéssé hatnak.
A gyakorlatban leginkább használt biológiai terápiás szerek ma a TNF-alfa gátlásán alapulnak (21), ugyanakkor megjelentek új terápiás célpontok is, amelyek közül a klinikai alkalmazás szempontjából az IL-1, IL-6, a B-sejtek és a CTLA4-Ig (citotoxikus T-lymphocyta-antigén 4- immunglobulin) emelhetők ki. A biológiai terápiás szerek jelentős gyulladáscsökkentő hatásukat 8-12 héten belül kifejtik, a betegség progresszióját a hagyományos szerekkel összehasonlítva hatásosabban megfékezik. A gyakorlatban leginkább használt biológiai terápiás szerek ma a TNF-alfa gátlásán alapulnak.
Az igen hatékony, de költséges kezelés indikációja és a betegek monitorozása szigorú szakmai elvek szerint szabályozott. Biológiai terápia adását ma csak arthritiscentrumban kezdhetik el, ezt követően a gyógyszer szubkután beadása a kezelőorvosnál vagy a beteg otthonában is történhet. Mellékhatásként a TNF-alfa-gátlóval kezelteknél általában nem a banális infekciók aránya gyakoribb, hanem néhány betegnél kialakulhat súlyos (sokszor ritkábban előforduló kórokozó által kiváltott) fertőzés vagy már meglévő latens (például tbc-s) fertőzés reaktiválódása. A betegeket ezért TNF-alfa-gátlás előtt tuberculosisra kötelező szűrni, mellkas-röntgenvizsgálat és tuberkulinpróba szükséges. Kontraindikációt jelent még a rosszindulatú daganatos betegség, súlyos pangásos szívelégtelenség.
A betegség aktivitásának, javulásának és a terápia hatásosságának megállapításához nemzetközi kritériumrendszerek állnak rendelkezésre, amelyek a laboratóriumi jelek (Westergreen, C-reaktív protein) és a klinikai tünetek (duzzadt és nyomásérzékeny ízületek száma, vizuális analóg skálán mért szubjektív megítélés) változásán alapulnak. Az aktivitás mérésére a 28 ízület állapotát mérő disease activity score (DAS28) használata terjedt el leginkább.
Természetes megoldásként az omega-3 zsírsavakat számos halolaj formájában vizsgálták klinikailag az utóbbi 3 évtizedben rheumatoid arthritisben (RA), szisztémás lupus erythematosusban (SLE), lupus nephritisben és osteoarthritisben (OA). Ez alább idézett tanulmány megpróbálja összefoglalni e 30 év kutatásainak legfontosabb eredményeit annak érdekében, hogy értékeljék az omega-3 zsírsavak klinikai hatékonyságát a meglévő kezelési módok mellett.
Összesen 20 klinikai vizsgálatot végeztek az RA-ban, amelyek közül 16 szignifikáns javulást mutatott a többszörös betegség klinikai kimeneteleiben. Kilenc klinikai vizsgálatot végeztek SLE és lupus nephritisben, amelyek közül 6 jelentős javulást mutatott 1 vagy több klinikai kimenetelben. Az OA-ban összesen 4 klinikai vizsgálatot végeztek, melyek közül 3 jelentős javulást mutatott legalább egy klinikai paraméterben.
Az omega-3 zsírsavak klinikai hatásainak több mechanizmusa is érintett, beleértve az eicosanoid szintézisének modulálását egy gyulladáscsökkentő profilra és a proinflammatorikus citokinek elnyomására. Összességében elmondható, hogy a halolaj-kiegészítők biztonságos és hatásos hatóanyagnak tűnnek, amelyet a RA jelenlegi kezelési rendszereihez lehet hozzáadni.
Eredeti tanulmány:
Omega-3 Fatty Acids in Rheumatic Diseases: A Critical Review
Umair Akbar; Melissa Yang; Divya Kurian; Chandra Mohan
JCR: Journal of Clinical Rheumatology. 23(6):330–339, SEP 2017
DOI: 10.1097/RHU.0000000000000563, PMID: 28816722
Issn Print: 1076-1608
Publication Date: 2017/09/01
Források: A rheumatoid arthritis modern kezelési és gondozási lehetőségei Magyarországon (Gergely Péter, Poór Gyula) és saját gyűjtés klinikai tanulmányokból.